Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ez a Kert arra hivatott, hogy aki eljut idáig, az megtalálhasson itt olyan Gondolat-köveket, amelyeket letehet maga elé a saját Útjára, és ez az út elviszi őt egy Élettel teli Valóságba, melynek ő is Álmodója, Épitője, Alkotója. A Valóság, az Otthon egyre közelebb van már világunkhoz. 

 

 

Bölcsesség, Bátorság, Őszinteség, Tisztesség, Hűség, Együttérzés, Lelki erő. 

És Hinni mindenek felett, mindezekben. Bármi is történik.  

2014.11.30.

Hogy miképpen lett a Teremtő csodálatos álmából rémálom, és a Világok Kertjéből lefalazott karantén, zárolt világ, nem látom még egészen tisztán, de ami eddig feljött bennem, azt átadom további feldolgozásra.

Az első Teremtő, az Egy álma , Egy békés, Egy létezésben élő világegyetem volt. Ezen belül számtalan létezési forma, amelyben az Egy Teremtő számtalan gondolatának megvalósulásai megélik egymáshoz való viszonyukat, egymás segítő, számtalan élő formát megalkotó erejüket. És ez ennél sokkal egyszerűbb, de elmondani jól, számomra szinte lehetetlen.

Az életnek Egy értelme volt, van, a szárnyaló boldogság megélése számtalan alakban, az élet élvezése úgy, hogy mindig több és harmonikusabb lesz a formálódó világ.

A Kert hosszú időszakon keresztül formálódott. Akkoriban nem volt egy és kettő és a számolatlanul sok osztottság. Csak a tér létezett, melyben ott gomolygott a világegyetem minden színe, formája és hangja, különböző egyesülésekből új formákat alkotva, kipróbálva annak erejét, új alkotó lehetőségeit. Nem volt idő sem, hiszen minden mozgott, változott a maga rendjén, tiszta egyszerű hangok, színek, formák váltakoztak egyesülve, szétválva, és más formában összefonódva ismét.  Egy szabály létezett, a Harmónia.

Minden átalakulhatott mindenből, és kipróbálhatta annak időtlen  létezéseit. Egészen addig gomolygott az alkotó erejének formálódása, amíg ki nem alakult az a forma, amely mintázta a Egy Teremtő formáját. Ekkor az Alkotás következő fejezete lépett érvénybe, a második Teremtő alakjában, aki úgy érezte rendszereznie kell mindazt, ami körülötte van. És létrejött egy világ, a Világon belül.

A harmadik Teremtő érkezése hozta el a háborút és a hatalmaskodást, és a második Teremtő világán belül megalkotott egy újabb halmazt, újabb világot, más törvényszerűségek szerint. Ő Más, Több akart lenni. És ezzel beengedte a Kertbe a Vírust, mely megfertőzte az itt élőket. Azokat, akik formálódásukban még nem tartottak ott, hogy felismerjék önmaguk erejét tudatosan.  A vírus gyorsan terjedt, egymás ellen fordította az élőket, az erejükből a tudatosságot teljesen kimosta. Emlékeztek a létezők, hogy ők Valakik, de csak pusztítás és hatalmaskodás árán tudták mindezt érvényre juttatni. A vírus az agyat támadta meg, amely akkora már a tudatos irányítás kifejlődött szerve volt.

A második teremtő világait is veszélyeztette már a vírus, az Emlékezők menekültek a fertőzött kertből, a védtelenebb tudatos létezők pedig már hordozták a vírust.

Az első Teremtő akkor húzta fel a Falat a világok közé. A Fal köré pedig a szürke zónát. A vírusos világ köré megalkották a Sakktáblaszerű zónát is, ezzel a tér-idő struktúra örvényeit, mert a vírus nem ismerte a Rend szabályait, amikorra pedig egy tudatos létező lejátszotta a „rendre tanító játékot”, addigra a vírus felszámolta önmagát. Ezután a szürke zóna következett, a semleges terület, a mérlegelés tere, ahol kiderült, hogy van e befagyott, hibernált vírus, amely majd megébredhetne, és pusztítóvá válhatna a vírus mentes létezési formákban.

A szürke zóna után következik a Fal, amelyen ha át tud lépni saját erejéből a létező, akkor visszakerül a második Teremtő világába, ahol ismét megtapasztalhatja  a szabad, életet és boldogságot adó teremtés élvezetét. Ez a Fal mostanra mára a szívben lakozik.

Az általunk ismert, zárolt világ kulcsa a harmadik Teremtő szívében lakozik. Amikor Ő képessé válik arra, hogy a hatalom helyett megjelenjen a szívében a vágy az egyszerű Alkotásra anélkül, hogy elvárjon bármit is az alkotásáért, hogy többnek gondolja magát bárkinél is, hogy ráébredjen arra, hogy egyedül képtelen maradandót alkotni, hogy megértse, a vírus, mely az agyat fertőzi magányossá és kirekesztetté teszi őt, és mindenkit, aki őt segíthetné. Amikor az Érték az Élet formálódása és csodálata, nem pedig a 3. Teremtő által megalkotott emberi test csodálata, és hatalom vágya  lesz.

A karanténba helyezett világokba, mert nem a mi világunk az egyetlen fertőzött szakasz, ragadtak be önként olyan tudatos létezők, akiknek az agyát nem lehetett megfertőzni, mert a vírus megjelenésekor ők már olyan testet építettek fel, amely biztonságosan őrizte az Első Teremtő álmát. Ezek a világok nem is pusztultak ki a nagy „fertőtlenítések”, égések idején. Ezekben a világokban maradtak élők, akik ismét el tudták indítani a fejlődést. Bár mindig rosszabb és rosszabb körülmények között.  Amíg egy is közülük tovább tudta vinni az életet,  benne pedig az Egy Teremtő álmát, addig a zárolt világ tere meg tudott maradni, hogy új lehetőséget kapjon.

Időközben a vírus is testet épített magának, és megkezdte sokasodását.

De van egy örök Rend. A magasabb szintű létező képes felülírni a vírus munkálkodását, mert a vírus képtelen megérteni a Teremtő Álmát. Hiszen nem belőle származik.

A vírust a 3. Teremtő hozta létre. Hogy miből, azt nem látom.

Mostanra az Ébren Álmodók is sok testben élnek. És a vírus hordozók is. Két külön világ épül a karanténon belül.

Az Ébren Álmodók, akik Emlékeznek a Teremtő Álmára, és már némely pillanatban meg is tudják idézni a testükben, lelkükben, hogy kivetítsék, ők legtöbbször egy Ablakon keresztül kommunikálhatnak a 2. Teremtő világaival, hogy ne felejtsenek az állandó nehézségek idején.

A Vének ott vannak az Ablakok túloldalán, és őrzik a bennragadt gyermekeiket.  És néha ablakon keresztül elmondják óvó tanácsaikat, és azon igyekeznek minden pillanatukban, hogy összehozzák gyermekeiket. De ehhez a gyermeknek el kell jutni a Falhoz élőként. Vagy a halál eljövetelekor jut olyan kísérőkhöz, akik elvezetik a Falhoz.

Még annyit bíztak rám elmondásul, hogy beszéljek a halálról. A halál mint esemény, megváltás,  3. teremtő vírus létrehozó kísérletéhez kapcsolódik. Mint ahogy a mostani utód alkotó mechanizmus is. (bocsánat, de ezt így mondták) A halál Angyalai olyan Ápolók, akik átvezetik az embert a lejátszatlan játszmákon, a szürke zónán, és elvezetik a Falig, ahol részekre bontódik ismét a test és a lélek. Az Ablakok járatként is működnek bizonyos rezgésszint felett. A Fal melletti sáv úgy működik, mint egy vasútállomás.

A karanténon átjutni a halál utáni 30 napban lehetett. De csak azoknak a szöveteknek, sejteknek, melyek letisztul információt hordoztak. A szürke zónában  megszűrődik és leválik a fájdalom, keserűség, irigység, önértékelési zavar, hatalomvágy stb. Minden olyan sűrű anyag, amely a vírus munkálkodásának eredménye. Ebből érthető, hogy a szürke zónán soha nem jutnak át azok a testek, amelyek a vírus uralma alatt állnak.  Természetesen a vírus nagyon intelligens, ezért rájött arra, hogy egyesülve az Ébren Álmodók testével olyan utódokat tud nemezni, ahol jogosulttá válhat idővel a szürke zónán való átlépésre. De nem értette a törvényt, mely szerint pont az válik ki sárként, üledékként, amely az ő lényegisége. A sakktábla rendszerben még győzhet, bekerülhet a szürke zónába, de a Falon soha nem jut át. Talán ez tette évezredeken át ennyire gyűlölködővé, hogy az utolsó pillanatban mindig megállították.

A Vének tudatják a vírussal, hogy az ő átalakulására is van mód.

Amit tudni kell, hogy a 3.Teremtő nem azonos a vírussal. Az alkotója, és azóta irdatlan sokszor megbánta tettét, amellyel csak önnön nagyságát akarta bizonyítani. Hiába akarta, ő sem tudta a vírust teljesen megsemmisíteni. Csupán hibernálni bizonyos részeit.

A vírusnak van egy olyan tulajdonsága, amikor már nem bír az ellenfeleivel, akkor a torkukat szorítja össze, hogy a Hang ne tudjon kijönni, vagy a mellkast veszi célba. A két lapocka között van az Értékrendje az embernek. Szeráfok őrzik a vírustól ezt a kincses ládát. Ez a láda őrzi a kulcsait a lélek összefűződéseknek is, a csoporttudatok közös munkájának. Ha oda bekerülne a vírus, akkor a világ is megszűnne.  De ez a láda zárt, és  Fal egyik része. Mondhatni bele van építve a falba. És ezt a részt őrzik a Szeráfok. Nekik van csak olyan fehér tüzük, amivel a vírus elégethető. Ők ott ülnek az emberi testben a mell felett. Felvenni a kapcsolatot ővelük, szólni hozzájuk a szív, a könnyek nyelvén, az ember számára most igen gyümölcsöző lehet. Olyankor apró pillanatokra megnyitják a ládát. Előtte viszont végigégetik a testet és a lelket, nehogy életképes vírus legyen jelen. És ez fáj. Sorsokat borít fel egy pillanat alatt. Mindent ami hazugságra épült.

Az emberiség Éberen Álmodói már eljutottak a Falhoz. Kommunikálnak az ablakokon keresztül. A Szeráfok fehér tűzzel égetik őket, hogy a vírus ne tudjon fogást találni rajtuk. De a kapuk nem nyíltak meg. Mert a vírus rájött, hogy megszűnhet a hatása, és ezzel az uralma a zárolt világban. El akarja a Faltól rángatni a már ott élőket. Be akarja szennyezni az ablakokat minden áron. Hogy felejtsék el az otthon álmát ismét a karanténban élők. Szét akarja választani a békétlenség erejével a Fal előtt állók egységét. Ennyi maradt a vírusnak, mint eszköz.

De aki látta az ablakon túl lévő Otthont, ő már nem felejti.  A Kert hazavárja minden gyermekét. Élő testben. A vírus ideje meg van számlálva.

20100323tejut1.jpg

 AnyA Hangja

Minden gyermekem egy tőről fakadt, nincs különbség közöttük, csak mit ők tesznek egymás közt. Nem azért adtam életet megkövült testemen, hogy gyermekeim egymást marják, s halált fakasszanak cselekedeteik nyomán.

 Megkövült szívem őrzőit kérem, őrizzék az egész Földet, megkövült testemet, lélekszálaimat,mely összeköti világotok minden szinten, legyenek szószólói a Testvériség békés hangjainak, ne higgyék azt, hogy torzsalkodó bátyjaik és nővéreik közt dönteniük kell. Szívem véréből kaptak életet ők, az Őrzők, hogy saját sorsukkal, érzelmeikkel, gondolataikkal képviseljék az Örök Egy Szeretet hangjait.

Világotok feletti dimenziókban kinyilvánítottam, hogy nincs különbség gyermekeim közt,

és nem fogok választani közöttük.

Egész világotok egy és oszthatatlan, minden gyermekemnek egyformán joga van az élethez testemen.

Megkövült szívem életre kelt, hogy igazságot tegyen engedetlen, huzakodó gyermekeim közt. Szívem dobbanása  áthatja a Föld mélyét, hogy ehhez az Egy ütemre lüktető élethez igazodjon minden gyermek, ki szívemből fakadt, hogy aztán Életet adjon minden gyermeknek

 

 

szent-szuz.jpg

 

 

 

Egy apró, de oroszlán szívű kisfiú emlékére, aki eljött hozzánk, megtanított minket az igazi értékekre, és hazatért Otthonába. 

 " És mert elaludt, a karomba vettem, és úgy folytattam utamat. Meghatottságot éreztem: mintha törékeny kincset vittem volna. Sőt, mintha törékenyebb dolog egyáltalán nem is lett volna a Földön. Néztem a holdvilágban ezt a sápadt homlokot, ezt a csukott szempárt, ezeket a szélben meg-megrezdülő aranyfürtöket, és azt gondoltam magamban: "Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan..."

S mivel nyitott ajkai körül valami mosolyféle derengett, még ezt is gondoltam: "Ebben az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik..." És ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket..."

Antoine de Saint-Exupéry : A kis herceg 

 

                                       kapu1.jpg

                                          

Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.

  (kelta-ír köszöntő) 

 

 

viragfuzer.jpg