Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ez a Kert arra hivatott, hogy aki eljut idáig, az megtalálhasson itt olyan Gondolat-köveket, amelyeket letehet maga elé a saját Útjára, és ez az út elviszi őt egy Élettel teli Valóságba, melynek ő is Álmodója, Épitője, Alkotója. A Valóság, az Otthon egyre közelebb van már világunkhoz. 

Bölcsesség, Bátorság, Őszinteség, Tisztesség, Hűség, Együttérzés, Lelki erő. 

És Hinni mindenek felett, mindezekben. Bármi is történik.  

2015. Húsvéti tennivalókról, gondolatokról a 2015. a Megújjulás Éve menüpontban találtok bejegyzés. 

2015.04.03.

Ezen évetekben a Hold, mind árnybörtön,  befejezi munkálkodását. A börtön rácsai kinyílnak, és az évezredek  óta fogva tartott árnyak kiszabadulnak, hogy továbblépjenek a fejlődés ranglétráján.

A bolygó, az emberi test és a Hold közötti kapcsolat nyilvánvaló.  Sokan rájöttek már arra is közületek, hogy  nem tudjátok felszabadítani bizonyos részeiteket, hiába jártok gyógyítókhoz, hiába tanulmányozzátok a mágia varázslatát, nem juttok hozzá mindahhoz, amit éreztek tudásként magatokban. El van zárva előletek. El van zárva mélyre, sejtjeitek tudattalan dimenzióiba. De mint mindig, ami bent, az kint is megvalósul,  fizikai világotokban is kellett egy elkülönített rész, mely éppen elég távol van tőletek, hogy ne érinthessétek meg a tudatlanság időszakaiban, de mégis elérhető legyen álmaitok időszakában, hogy emlékezzetek folytonosan a bukásra és dicsőségre.  A csapdába esett részeitek kőbe zárva élnek egy lassúbb dimenzióban.  Az emberiség sólyom lelke a Hold börtönének rácsai közt vergődik. 

A rabság oka egy fejlődési rend kialakítása, az emberi tudat evolúciójának lépésről lépésre való megtörténte.  Egykoron meghatároztatott egy Törvény. „A fajok keveredése tiltott”. A világotokban ennek megszegése nagyon sok kárt okozott,  ezért az idegen gének altatásra kerültek,  kialakult a karma törvénye, a test csakráinak működését átalakítottuk a saját világotok életenergiáinak kölcsönös táplálására. Elsőrendű lett a külvilágotok hatása rátok, hogy lássátok és tapasztaljátok felelőtlen döntéseitek visszahatását. A Hold a nagy törés idején került az általatok ismert helyére, hogy mindezt a rendet, amely egy természetes fejlődést volt hivatott fenntartani.  Mindezen rendelkezések olyan fajok együttes döntéséből születtek, kiknek génjei gyors fejlődést hoztak az emberi tudat fejlődésében, így kimaradt a felelősség megtapasztalása, a lépésről lépésre való teremtés megtanulása. A Hold börtöneiben raboskodtak azok is, akik az emberiséget megsajnálva kész tudást adtak át számukra anélkül, hogy mögötte valós tudás lett volna. Ők azóta sem nyertek szabadulást, de minden gondolatukkal az emberiséget szolgálják, hogy elérkezzen az az idő, amikor az emberi fejlődési szint eléri azt az állapotot, amikor a törés történt. Ők nyitott tudattal élik sorsaikat, és az emberiséget szolgálják minden tudásukkal, hogy végre megtörjön az ő rabságuk ketrece is. Addig is ők felelősek a reinkarnációért, és az árnybörtönben töltött idő megszabásában. Egy vérvonal árnyai akkor szabadulnak, ha egy élő leszármazott jól megoldja , saját bőrén megtapasztalja mindazt, amire a vérvonal életre hivatott. A börtön megszűnésének a kulcsa a közös emberi tudat egy adott frekvencián való megszólalása. Ez jelzi, hogy elérték önmaguktól  azt a szintet, ahol az istenek megvonták tőlük saját tudásukat, és zárolták a sejtek azon dimenzióit, ahol az emberiség a teremtés univerzális programjába bele szólhat. Mára már az emberiségnek is vannak felelősségteljes  tudatai, akik bölcsen vezetik a hozzájuk tartozókat. Bár ők névtelenek, de tudásuk elismert univerzális keretekben.

Amiért elhangzik ez az üzenet, annak oka, hogy az árnybörtön kinyitotta kapuit, mert megszólalt a Hang.

Szükséges az élők hite és kitartása, hogy hazavezessék az árnyakat, hogy ismét egyesülhessenek a vérvonalak, és minden a helyére kerülhessen. Először a belső tudatalatti világotokban, majd pedig lépésről lépésre átalakuljon a belső Rendhez a külső világotok.

Áldás legyen rajtatok és világtokon.

 

2015. 04.01.

Ma az Erő újrakovácsolja önmagát, hogy egy tartást adjon az elkövetkezendő időszakhoz. Mindez rengeteg belső feszültséggel járhat, hiszen még mindig ott él az emberi természetben a sok fonák gondolat, a le nem tisztult múlt.

Ott fáj ma leginkább, ahol letapadt, nem használt erőforrások vannak a testben. Az elmúlt időszakban őseink anyagba ragadt negatív töltései kértek utat maguknak az élő utódokon keresztül. És itt bizony a nagy színpadon játszó ősök is felidézték a történelmi múlt elátkozott részeit, negatív érzelmi töltéseiket, ami bizony meggyötörte az élők lelkét, hogy mindezt önmagukon és sorsukon keresztül pozitív megéléssé fordítsák, hogy az ősök haza térhessenek a fény otthonokba. A pokol, mely fogva tartotta és anyagba öntötte újra és újra a negatív töltéseket, nap mint nap megkísértette az élők világát, különösen azokat, akiknek génjeiben olyan ősök élnek, akik dominánsan hatottak az élők világaira.

Ma ott fáj, ahol a gyenge pontunk van. Ahol olyan ősünk emlékezete él testünkben, aki még nem kapott szabadulást, és bizony sorsunkat hátrafelé fordítja és vissza húzza. Lefelé a sárba.

Ami segít, az mindenképpen az, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy ez az ÉN sorsom, az ÉN testem. Az Én tudatos döntésem, hogy milyen szellem miképpen érinthet meg. Ragaszkodni letisztult eszmékhez, a becsülethez, önzetlen gondolatokhoz mindig kiemel a beragadt szellemmel együtt.

Itélkezés mentes gondolkodás, indulat nélküli szemlélődés megsegít minden megszállt emberi tudatot.

Az elmúlt hónap a helyesen értelmezett Alázat kérdéskörét forgatta meg a Kárpát medencében élők lelkében. Azokéban, akik folyamatosan a medencébe születtek vissza. Ők  Szolgálatra születtek mindenkor.

Az Ő mágiájuk soha nem öncélú, az emberiség közös érdekét Szolgálja Alázattal.  Minden átkuk, minden tévedésük a saját sorsuk ellen fordulásukból fakadt. Hosszú időszak vezetett ahhoz, hogy mágiájuk önös célokat szolgáljon, és hosszú út vezetett odáig, hogy ismét megérezzék magukban a KözSzolgálat Alázatának egyszerű, névtelen valóságát.  Ez az Erő a VAN állapota, amely természetesen fakad az élőből minden technika és minden hókuszpók nélkül.

Maga az Áldásos Jelenlét.

Hol van a határ a bölcs, mindent tudó Alázat, amikor jól szolgálja Királyát a Mágus, és az önös, sunyi alázatoskodás közt, mellyel pokolba rántja a királyát a rossz tanácsadó, hát ez manapság már nehéz meglelni mind önmagunkban, mind pedig a külső világban. Mert bennünk is ott minden szerep, mi körülöttünk is jelen van.  

Nem más népek technikáira és mágiájára van szükség, hanem az Ősök Útján keresztül a Vizek Népének eredendő erejének megidézésére. Az Ősök Útjára lépéshez az első kapu pedig a szüleink tisztelete. Bármilyenek is voltak, vagy nem voltak.

Az ERŐ napja a mai nap. DE az erő fordulhat ellenünk is. 

Mély levegővétel, ha elkap az indulat. Betölteni a tüdőt friss levegővel, ez mindig elnyugtat. Elszámolni 10-ig, amíg le nem csitul a belső indulat, és utat nem nyer a bölcsesség.

És főleg nem kell a tutit megmondani, nem kell hősködni és mindent jobban tudni másoknál. Nem kell felesleges áldozatot vállalni, mert az áldozat ideje már évek óta lejárt.

Az idegen gének, melyek nem embertől származóak, szintén rengeteg problémát okoznak a maguk megébredésével az emberi testben. Ezek az idegen tudatok szeretik a felsőbbrendűségüket éreztetni az emberi tudat felett. Éppen ezért  érdemes elgondolkodni azon, ha valaki többnek gondolja magát a társainál, ha valaki úgy érzi, hogy az ő kinyilatkoztatása az egyedüli helyénvaló.  Ha nincs tapasztalat a tudása mögött. Ha ígérget, de ő maga sorsában nincs bizonyítva az ígéret.

Használjuk a józan észt. És főleg tiszteljünk emberi valónkat, akiben Jelen van az a Mindenség. Az idegen gén is csak rész, aki uralomra vágyna.

Ne akarjunk más galaxisok tudataként emberi világban uralkodni vágyni, vagy különlegesnek hatni, csak azért mert úgy gondoljuk, hogy ez felsőbbrendűséget ad. Az idegen gén vélhetően minden emberben ott van.  Tiszta embernek maradni, az idegen gént a helyére tenni sokkal nagyobb erő, mint uralkodni hagyni, és rabszolgájává válni idegeneknek.  Az idegen gén mint egy adóvevő működik, és összeköti a galaxisokat. És ezzel nincs is gond, ha a helyén kezeljük, és az emberi tudat vezérli tudatosan.

Ez az időszak tehát a rendrakás időszaka. Minden és mindenki kerüljön a helyére, és akkor ott jól működik. Más helyen csupán kárt okoz. Szellemek a maguk helyére a fénylő vagy gyógyító dimenziókba, a megkövesedett részek tudatos feldolgozásra, az idegen gének pedig a tudatos, világunkat békés diplomáciára késztető Kapcsolat fenntartására.  

Az letisztult Erő legyen velünk, hozzon Áldást sorsunkba J

 

20100323tejut1.jpg

 AnyA Hangja

Minden gyermekem egy tőről fakadt, nincs különbség közöttük, csak mit ők tesznek egymás közt. Nem azért adtam életet megkövült testemen, hogy gyermekeim egymást marják, s halált fakasszanak cselekedeteik nyomán.

 Megkövült szívem őrzőit kérem, őrizzék az egész Földet, megkövült testemet, lélekszálaimat,mely összeköti világotok minden szinten, legyenek szószólói a Testvériség békés hangjainak, ne higgyék azt, hogy torzsalkodó bátyjaik és nővéreik közt dönteniük kell. Szívem véréből kaptak életet ők, az Őrzők, hogy saját sorsukkal, érzelmeikkel, gondolataikkal képviseljék az Örök Egy Szeretet hangjait.

Világotok feletti dimenziókban kinyilvánítottam, hogy nincs különbség gyermekeim közt,

és nem fogok választani közöttük.

Egész világotok egy és oszthatatlan, minden gyermekemnek egyformán joga van az élethez testemen.

Megkövült szívem életre kelt, hogy igazságot tegyen engedetlen, huzakodó gyermekeim közt. Szívem dobbanása  áthatja a Föld mélyét, hogy ehhez az Egy ütemre lüktető élethez igazodjon minden gyermek, ki szívemből fakadt, hogy aztán Életet adjon minden gyermeknek

 

 

szent-szuz.jpg

 

 

 

Egy apró, de oroszlán szívű kisfiú emlékére, aki eljött hozzánk, megtanított minket az igazi értékekre, és hazatért Otthonába. 

 " És mert elaludt, a karomba vettem, és úgy folytattam utamat. Meghatottságot éreztem: mintha törékeny kincset vittem volna. Sőt, mintha törékenyebb dolog egyáltalán nem is lett volna a Földön. Néztem a holdvilágban ezt a sápadt homlokot, ezt a csukott szempárt, ezeket a szélben meg-megrezdülő aranyfürtöket, és azt gondoltam magamban: "Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan..."

S mivel nyitott ajkai körül valami mosolyféle derengett, még ezt is gondoltam: "Ebben az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik..." És ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket..."

Antoine de Saint-Exupéry : A kis herceg 

 

                                       kapu1.jpg

                                          

Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.

  (kelta-ír köszöntő) 

 

 

viragfuzer.jpg