Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alvó és Éber ÉN

2014.08.05

Pár gondolatot átadnék tovább gondolásra azoknak, akik esetleg még nem gondoltak ezen fogalmak mögé. Amit leírok saját, egy életnyi megtapasztalás, és az én belső világomból fakadó. Ezért kérek mindenkit, hogy igazítsa saját sorsára, egyéniségére. Vagy esetleg tegye odébb, ha nem érzi meg saját magában az értelmét.

Gyakran használjuk az alvó tudat és az éber tudat kifejezést. Azt már megtapasztaltuk, hogy több lélekrészből, több énrészből áll össze egy egy élő ember. Őseink láncolata, megélt sorsa adja ki a mostani sorsunkat. Mindegyik sorsban lejátszottunk egy vagy több szerepet. Vagy erővé kovácsoltuk, vagy pedig megoldatlan gyenge pontként ott maradt, és nem kapott letisztult minőséget egy egy szerep.

Amikor ezek újrajátszása történik, erre mondjuk azt, hogy karma. Amíg minden szerep tanulsága le nem tisztul, és nem érezzük belül élő valóságként, addig csak játsszuk és játsszuk és játsszuk. És játsszák gyermekeink, unokáink, utódaink. Mint ahogy játszották őseink is.

Amikor karmát teljesítjük, akkor az a részünk, erőnk, aspektusunk, és ki tudja még hány néven nevezhetnénk, alszik. Mert az időben és térben hátrafelé utazik, bontogatja és ismétli önmagát. Mint ahogy az álomtérben a sejtmemóriánk, őseink emlékezete törne felszínre.

Például, amikor jön valaki, és azt mondja magáról, hogy ÉN Kleopátra reinkarnációja vagyok. Ő akkor még alvó tudat, hátrafelé néz. És játszik egy szerepet, amit egykor Kleopátra játszott az emberiség leglátványosabb színpadán, mindenki szeme elött. Ennek az embernek, ezt a játszmáját játszó énrésze, még alszik.

Akkor ébred, amikor végre ráébredt, hogy ő nem Kleopátra, hanem XY a Mostban. Hogy nem akar olyan nő lenni, aki magányos, bár hatalommal bíró. Nem akarja a férfit maga mellett elemészteni. Mert ez nem jó.

Nem akar SENKI sem lenni, aki valaha is élt. És keresni kezdi, hogy valójában ki is ő.

Ekkor megáll. Lassan ráébred, hogy ő nem Kleopátra, ez csak egy álruha, amivel kompenzál valamit. Elkezdi keresni a mostani sorsában önmagát. És nem akar már a múlt nagy alakjaihoz hasonlítani. Természetesen nem véletlen, hogy ezt a szerepet választotta magában, hisz a sejtmemóriájában aktív egy olyan sors, valamelyik ősének a sorsa, aki ezt a szerepet játszotta, és nem is oldotta el magát tőle. Büszke, magányos, öntörvényű nőként halt meg. A külső világban éppen ezért röghöz kötött lélekként, rengeteg sűrű, nehéz információt hagyott maga után. Ahol élt, ahol eltemették. És a leszármazottakban.

Az utódok, akikben ő megoldást kért, ráköltöztek a helyre, és játszani kezdték az ő szerepét. Amíg végre valaki meg nem született olyan keveredés által, ahol a sejtmemória már tartalmazta a megoldást is. Mondjuk egy olyan apa révén, akinek a sejtmemóriájában már ott volt egy olyan ősanya, aki megoldotta ezt a helyzetet. Olyankor az utódban ott van a kettősség. És domináns lesz az iker jegy valami módon a számára. (És ez itt már asztrológia.) Eljátsza először a negatív mintát, de ott él benne a megoldó ős is, aki egyszercsak előlép, és némi belső harc után érvényesíti a megoldó kulcsokat. Amikor legalább háromszor sikerült a jó megoldást kivitelezni, akkor megébred a letisztult női minta. És képes a jövő felé fordulni, hogy saját maga teremtse meg a jövőjét. A múlt árnyaitól letisztulva.

Mostanság kb. 7 szerep próbál jó megoldást kérni. De lehet ennél kevesebb, akár 1, de lehet több is. Attól függően, hogy mennyit hagytak ránk az őseink.

Amikor mindenki, akinek a megoldó képletét hoztuk ebbe a sorsunkba kirendezte a múltat, akkor Ébred fel az XY, aki a mostani nevünk méltó képviselője.

Ha mindezt le akarjuk egyszerűsíteni, akkor kb ennyi marad: aki a múltja felé fordul és azt táplálja, ő még alszik. Aki képes maga teremteni saját jövőjét, ő pedig megébredt.

Fontos a múlt ismerete. Onnan jön minden tapasztalatunk, tudásunk. De aki a múltjába beragad, és azonosul vele, az alszik, és nem is tud megébredni. És egyre erősebben megnyilvánul a múltban. Egészen addig, míg itt, a Mostban elhalványul.

Ez az időszak a közös emberi tudat ébredése. Az énrészek, az egyéni emberek ébredése összeadja a közös Egy Ember ébredését. Aki ha végre felébred megkövült álmából, akkor ki tudja, hogy milyen csodák történhetnek világunkban.

A választás bennünk van. Nincs értelme a belső harcainknak, mégha igaznak véljük is. A káprázat világai nagyon csalókák. Sok mindent elpusztítottak már.

Emlékezzetek Héraklész csapdájára, akire oly káprázat borult, hogy saját, és testvére gyermekeit megölte. Nos az emberiséggel pont ez történt. Héraklész mondája sok igazságot tartalmaz, ami máig működteti ezt a világot. Érdemes újraolvasni, és mögé gondolni.