Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014. májusi vihar

2014.05.18

 Hát elvonult a mágneses vihar, amely rásegítette az emberi tudatot, hogy mélységeibe hatoljon, ott a félelem záróköveket, amelyek még rejtőzködtek, és elzárták az átáradó lélek részek útját, megmozdítsák, és a felszínre emeljék. Megláthattuk, megérezhettük, hogy miféle félelem lett kőbe zárva az idők végtelenjében még, amit nem sikerült felfedni. Az ember által Atlantisznak nevezett időszakig  nyúlt vissza mágneses vihar, mert az emberi aura elektromágneses tere ott zavarodott meg oly mértékben, hogy az emberi tudat emlékezete nehezen rakja össze azóta is az idő szeletkéit.  Akkor alakult ki a karma általunk ismert szabályrendszere, és az élet –halál emberi elme által nehezen irányítható szövevénye.

A dimenzióváltás sejtjeink mélyén zajlik már jó ideje.  Minden csakránk egy egy világba kötődik sejtjeinken keresztül. Ezekben a világokban én részeink élnek, akik utat törnek maguknak az általunk látott világba. A mágneses vihar átemelte az Orioni én részeinket. Ezzel egy időben megerősödött Mintaka  bolygó emberekre, vagy inkább népekre való hatása, és a Polaris bolygó adóvevő szerepe lejárt.

A történések  bizony testi tünetekkel járhatnak. Különösen a nem fiatal testeknél. Elektromos csipkedő érzés. Zsibongó buborék pezsgés a test különböző részein, aszerint, hogy a test mely sejtjein keresztül törekszik át a lélekrész. Szédülés, szétesettség, halálfélelem kíséri. Hirtelen nagy energia túltengés, ebből fakadó éjszakai alvatlanság, túl sok gondolat, aztán fejfájás. Mert hát lássuk be,  téveszméink még vannak rendesen, ott pedig nem tud átjutni egy letisztult eszme. Ott még nekünk kell átformálni saját gondolatvilágunk.

Ebben a világban az emberi tudat az elsődleges, bárhonnan is érkezne bármilyen erővel is a lélekrész.

Az emberi tudat ismeri, megtanulta ezt a világot, amely teljesen másképpen működik, mint bármelyik másik, és az emberi test ehhez alakult ki. Itt kell cselekedni, tenni, alkotni, jobbítani, nap mint nap világunkon.

A kimondott szó ereje sokszorosára nőtt. Bár nagyon nem mindegy, hogyan is mondjuk ki. Szavainkat legtöbbször nem töltjük fel tartalommal.

A szó akkor zendül meg a világban, ha a hang megalkotásában az egész mellkas részt vesz. A hang akkor válik impulzussá, amikor mélyről szakad ki a külső világba. Amikor benne van szíve, lelke, amikor már szinte látja a képét is annak maga előtt, amit kimond. Ezt nem lehet technikából, agyból megtanulni. Ezt érezni kell, a testben, mert a hang ott formálódik meg először, és hosszú utat bejár, míg a szánkon keresztül kilép a világban. Az összes többi beszéd, csak felesleges zajongás.

Volt egy bűvös korszak, amikor éltek azok a Mesélők, Felolvasók, akik világokat teremtettek meg hangjuk áradásával, amely ezer színű szőnyeget szőtt, míg zengett.

Az elkövetkezendő időszakban ez a lélekrész kér utat magának azokban az emberekben, kiknek dolguk van saját hangjuk erejének felismerésében.

És ezt büntetlenül nem használhatja senki.  Az anyagi világ légterében ott kering, ott él minden kimondott szó és gondolat Atlantisz korszakának pusztulása óta. Némelyikük már saját aurával rendelkező entitás lett, mert sok ember tartja fogva ugyanazon eszméket, gondolatokat. Ezen emberek pedig tudattalanul táplálják energiával, szolgálják sorsokon keresztül anélkül, hogy rájönnének, hogy csupán egy eszme rabjai, és nem saját sorsuk megélői.  Így született meg világunkban a démoni világ, és hierarchiája, akik sok kárt okoznak, és sok testet fosztogatnak.

Míg le nem bontjuk őket a belőlünk fakadó őszinte jószívűség szavaival.

Pedig ők csak gondolatformák, akiket sok ember gonosz gondolata, az irigység és a félelem táplál. Mindezt azért tudom elmondani, mert szembenéztem velük, hogy a gyermekeim megvédhessem.

Abben az időszakban gondoltam azt először, hogy áldás mégiscsak a sajátos látásmódom és érzékelésem. Bár nem örültem az ellenem forduló, vagy a gyermekem támadó összesűrűsödött formáknak, de rájöttem miképpen uralhatom a félelmem, és milyen gondolat mintákkal lehet semlegesíteni őket.

Elmesélek egy történetet, amely velem történt meg. Nagyobbik fiam születése váltotta ki sorsomban a „pokol” megjelenését. Addig csupán hatalmas belső félelmek zaklattak, az érzékelésem, az idegrendszerem remegett bele a jelenlétükbe, de nem láttam a zaklatókat. A fiamban megszültem egy harcos énemet, és ezzel láthatóvá tettem az engem üldözőket. Akkor már nemcsak engem, hanem a fiamat is fel akarták emészteni.

Egyik nap kaptam  üzenetet egy idegentől, hogy pár percre szeretne velem találkozni,  meg akarja mutatni, hogy hogyan néz ki, amikor testet formálnak maguknak az üldözők.  Akkoriban már annyi lehetetlenséget megtapasztaltam, hogy mindez már fel sem zaklatott, hogy vajon egy idegen honnan tudhat rólam bármit, amikor senki nem tudja miket élek meg. Az adott időpontban elmentem, egy fiatal fiú várt, elmondott egy üzenetet, hogy mi lenne a dolgom a következő időszakban, majd 4 irányba mutatott, és elment. A 4 irányból 4 egyforma férfi jött felém. Ha akkor már lett volna a Mátrix film, akkor talán érdekesebb lett volna, de előtte ilyen még nem láttam.  Négy teljesen egyforma ember, aki jéghidegen mered rám. Először az jutott eszembe, hogy klónok.

Aztán a félelem, hogy elzárták az utam.

Aztán a düh, ami mindig megmentett. Ez a fajta düh, ha erőt vett rajtam, akkor szinte szikráztam. Juszt is elindultam az egyik felé, megtartottam a szemét, és elmentem mellette. Szegény sokat megélt szívem vibrált csupán a kelleténél jobban.

Azt hittem ezzel letudtam, de nem.

Pár óra múlva vittem haza a fiaim az óvodából, amikor az első támadás ért. Csomagok, csivitelő gyerekeim, szikrázó napsütés. Csak azt láttam, hogy forgószél támadt velem szemben, és üvöltő oroszlánszerű fejjé sűrűsödik össze, és fergeteges gyorsan támad. Aztán nem tudom mi történt.  Ma már úgy vélem az mentett meg minket, hogy eldobtam a csomagokat, és a fiaim magamhoz rántottam. Ma már tisztában vagyok a fiaim erejével, a hármasságunk mibenlétével, de akkor még csak próbáltam egyszerű túléli valami, az emberi agy számára érthetetlent.

Aznap éjjel megint megjelent. A testem nem mozdult, teljesen lefagyott, szólni nem tudtam. Talán már azelőtt elhelyezte béklyókat, mielőtt felébredtem volna. Beszélt hozzám, elmondta mi vár rám, és hogy nem tudom megakadályozni.  Próbáltam mozdulni, szólni a férjemnek, de képtelen voltam. Egészen addig a pontig, amikor valahonnan egy gondolat szikrája feltört bennem, és megsajnáltam a fenyegető lényt. Feltört bennem, hogy mennyire sajnálom, hogy ilyen dolgokat kell tennie, hogy fogalma sincs szép és egyszerű dolgokról, hogy soha nem élhet át nemes érzéseket, és ő is csak szolgálja az őt megtermetőt. És ebben a pillanatban kezdett mozdulni a testemben az élet. Még annyit kérdeztem tőle, „mit segíthetek neked?” , és itt szétfoszlott a rám tett béklyó, ő pedig eloszlott. Ebben a formájában többet nem jött. A 4 egyforma lény közül egyel találkoztam még később, és sajnos akkor fogást talált rajtam.

Ezek a lények sok sok időn keresztül összesűrített gondolatformák voltak. Az oroszlánszerű lényt egy másik világból ismerem. Illetve nem Én, hanem egy emlékezet J, amely bennem ölt néha testet.  

Tudatosan élnek már olyan emberek, akik ezeket az összesűrűsödött, téveszmékből megalkotott entitásokat bontják szét a hangjukkal, hogy világunk képes legyen letisztulni.  

Még annyit kell elfogadnia az embernek ebben az időszakban, hogy a világunk immár nem poláris, hanem triális. Ez többek között azzal is jár, hogy nem két nemű, hanem 3 nemű. Hím nem, nő nem, semleges nem J És mindhárom teljesen jogosan él ebben a világban.

Atlantisz világa is ilyen volt, sőt …  Akkoriban az utód nemzésnek is volt több fajta formája.

Eddig háborúzott egymással a férfi és a nő, és most a háborújukat közösen a 3. felé fordítják vajon?

De hát miért is?

Ezzel együtt jár a fajok között háborúság elcsendesedésének szükségszerűsége. Mindegy, hogy valaki kék, zöld, hupi lila, eszkimó, viking vagy bármilyen sorsba is szeretnénk őt bepréselni, lehet muzulmán, vagy katolikus, mind mint ugyanarról gyökérről fakadt, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Minden emberben van jó és hibás működés.

Mindenhol van ilyen is, és olyan is. Fogunk még látni sokkal furcsább dolgokat is.

Ember csak Egy van. És ha ő többé teszi a világot, akkor lehet bármilyen külsővel, vagy címkével megáldott. Nem ítélkezni kell, hanem segíteni, kijavítani az problémákat, megtalálni a megoldásokat. Mert mindig van békés megoldás.

Nem szívesen mesélek saját életemről. Mindig leszek majd, akik bolondnak tartanak. De olyanok is, akik rájönnek arra, hogy hiszen mindez velük is megtörtént, és nemcsak álom volt, vagy vízió, hanem a helyére kell tenni a történetet, vagy megélést, és nem félelemként tartogatni. És hát vélhetően, mivel határozott változások vannak az emberi aurában, nagyon sok érzékeny emberrel meg fognak történni hasonlók. Talán eszébe jut, amit olvasott, hogy miképpen lehet félelmet feloldani.

Azt gondolom, őértük kezdek el meséli J