Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mese, amiben én hiszek

2009.05.26

Kicsi angyal könnye pereg vigasztalja égi sereg. Elveszett a glóriája ,
egyik felhő sem találta. Ezüst fényű, kicsi ékszer viselése sosem
kényszer, viszont nüszke volt rá nagyon, értéke nem kincs vagy vagyon.
Holdsugárból éjjel szőtte, szeretete fogta össze, fényét tiszta lelke
adta.Vigyázz reá, megfogadta! Lám mégis nyoma veszett. Szégyen, hogy
mindez megesett.!
Hol lehet most kérdi riva, társaira tekint sirva. Kutat szemük messze nézőn
, szól az egyik együttérzőn:
-Talán leesett a Földre, rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol, megmenekül tán a gondtól,alászáll most le a
Földre glóriáját megkeresse. De a Földön merre? Hová? Mennyit kell
kóborolnia? Melyik utat is szeresse? Hagyja, hogy szíve vezesse. Könnye
potyog, lába fáradt ...........
-Nem láttad a glóriámat?
igy kérdez meg minden embert, de glóriát senki nem lelt.


Lován lépdel szelid lovag, kész elűzni a gondokat.
Vidám szivü, de magányos, ahogy ez már hagyományos. Ha valaki sír,
meghallja.
Tudja ezt ő nem hagyhatja! Keresi, hogy hol segitsen, bánat már ne
keserítsen.
Kicsi lány ül az útszélén, könnye csorog fehér ingén.
Lehajol, hát a szelid lovag - Meséld el a gondjaidat.
- Angyal voltam fenn az égben, boldog voltam, vígan éltem. Minden bajtól
védett - az ám - fejemen a szép gloriám. Elveszett, most mit tehetek? Boldog
most sosem lehetek? Hordjam folyton bánatomat? Nem látják már mosolyomat?
Szelid lovag átöleli, simogatja, becézgeti
- Ne sírj édes kicsi angyal, megbirkozunk minden bajjal! Én megóvlak,
megvédelek, s nem kell más csak szereteted. Lelked tiszta láttam rögtön
boldog leszel itt a Földön.

Mosolyog már a kicsi angyal, nem törődik már a bajjal. Kinek kell a
glóriája,
ha lovagját megtalálta? A mesének ezzel vége, meghallgatni tán megérte. Ha
jól figyelsz megtalálod, sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted, de őrizd a szereteted! S könnyeiden át meglátod, ki
hozza a boldogságot.