Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első Gyöngyszem...

2008.10.28

"...valaki nagyon érez. ... nagyon ért. Ismer. Végre. Nemcsak hiszi, reméli, hanem tényleg. Nem fél a félelmeimtől...azok ismerősek számára. Félig az övé, egy dallamot játszik a szívünk. Amit Ő látott azt én láttam sólyom-szememmel. És én is az Ő szemével nézek. Te pedig a szívemmel érzel.

Valaki nagyon segít hátatfordítani, elengedni. Ő a könyvem írója. Ő nemcsak érzi, ő tudja. Tudja a bánatot, a szenvedélyt, a vágyaim titkait.

Én lehajtott fejjel búcsúzom Tőled, Te haragszol és bosszút állsz, elégtételt veszel, az élet megadja neked is a felejtés gyönyörét a maga módján. Úgy ahogy te kéred. Nekem már elég ,ha még egyszer érezhetem kezed melegét amint végleg szétcsúszik a búcsú pillanatában. Legyen ennyi elég.  Nem nézek a szemedbe, mert félek, akkor maradnék.  Azt tudod, nem lehet. átírták a könyvemet. És nincs benne a neved... Úgy nyerek, hogy veszítek... a legnehezebb kimondani azt a szót : örökre. Amink van, az időleges. Csak az örök, amit elvesztettünk végleg, Nem tudunk vigyázni az ajándékra. Elpazaroltuk. Most megbünhődünk érte. Igen, örökre... Mostantól, ha érzem, amit most érzek, csak csukvatartom a szemem. Az álmok talán így megvédenek."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.