Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.08.06.

2013.08.06

 Az önzetlen áldozatkészség, önfeláldozás, egymás felé fordulás idejét éljük. Az önfeláldozás ebben az időszakban azt jelenti, hogy milyen régi gondolatmintát áldozol fel magadból, hogy javítani tudj a saját sorsodon és a világ eddigi helyzetén. Hogyan tudsz beilleszkedni a nagy egész rendjébe. Ha mindezt nem a sorsodnak megfelelő mértékben teszed, akkor ködös bizonytalanság vesz körül. Ez azt jelzi, hogy nem ismerted fel sorsod mozgató rugóit, nem szántál időt saját belső világot felfedezésére, csupán a külvilág elvárásai mozgatják létezésed.

Ebben az időszakban azoknak az embereknek a sorsa változik, akikre közösséget bíztak születésükkor, akik vezetői szerepre készültek sok sok életen keresztül. Ők léphettek az elmúlt két hét folyamán  a Királyi Útra, amely gyors, de kétségtelenül éles elmét, őszinte szándékot és hatalmas együttérzést igényel. Új, a régitől eltérő, tág terű gondolkodást, élet megújítást. A sorsváltozás először befelé fordítja a figyelmet, az agy megfelelési kényszereit elcsitítja. Eddig fontosnak tűnt dolgok hirtelen elveszítik a jelentőségüket. Kiéleződik, hogy mit vél, mit hisz önmagáról, saját fontosságáról.

Ezen az útszakaszon történik az elszámoltatás is, hogy miképpen bánt a reá bízott emberekkel és javakkal az az ember, ki az Élet Rendjének őrzésére, a Szabadság ideáinak megvalósítására született.

Ez a fajta úton járás hat erőteljesen az emberiség közös sorsára. A sorsra, amely összekapcsolódott egy Paradicsomi térrel, ahol a csillagok bölcsője rejlik, ahol a teremtés zajlik állandóan. De ebbe a Kertbe csak a Királyi Útra lépők érhetnek el. Nos itt már rejlik egy mérce, hogy öncélú, félelem orientált törekvései vannak e az embernek, vagy már megtanult a nagy egység rendjéhez igazítani szándékait, még ha kilátástalannak is tűnik sokszor a Terv. 

De természetesen mindenkinek önmaga sorsához igazítva igaz ez a mérce. Nem a kenetteljes, elérhetetlen magasságokban létezőkről szólnak a leckék, hanem egyszerű élethelyzetekről, ahol, ha vét is az ember, de kijavítja, átértékeli és továbblép. S bár a Rend mindenkire igaz, de az azon belül megélt helyzetek minden sorsban máshogy hatnak. Ami igaz az egyik emberre, az nem igaz a másik emberre.

Nos, zajlik még az egyszemélyes teremtő folyamat megélése, személyes próbákkal, leckékkel, hogy saját erőidet megértsed és teremtésre, ne pusztításra használjad. Néha álmodban kutyaugatást hallasz, vagy megjelenik maga a kutya, aki vagy megfog téged haragosan, visszakerget, vagy már játszik veled.  Ebből tudhatod, hogy továbbléphetsz e, a Szíriusz terébe, ahonnan a kapuk nyílnak, vagy sorsodban újabb leckekör kezdődik. Egyre gyorsabban, mélyebben. Elég egy elhangzó szó, és máris mély sebek szakadnak fel. Amíg a múlt szikrája jelen van az ember aurájában, megidéződnek emlékek, visszatérnek kapcsolatok, hogy végleg lezáródjanak, vagy új tartalommal töltődjenek fel.

Nyitva a Kapu a Felemelkedés Óceánja felé, de hogy eléred e, ez most leginkább a gondolkodásodon múlik. A férfi, aki képes rábízni magát a nő tudására, és a nő, aki rámeri bízni magát a férfi oltalmára. A „Paradicsomból való kiűzetés” óta férfi és nő két külön útra térült, és folyamatosan egymást keresi. Ezt a világot azóta is ez mozgatja. Amikor férfi és nő közös útra lép és egymás felé fordul, lezárul az háborúk ideje, befejeződik a vetélkedések kora.

A nő, aki hisz saját magában, és abban, hogy nem vezeti tévútra szeretteit, begyógyítja a család sebeit.

A férfi, aki képes hinni saját teremtő erejében, és abban, hogy jobbá teheti a világot szerettei számára.

És ők mindezt látják egymásban.

Nos, gondoljátok végig, hol tartotok ehhez képest, és min kellene még változtatni.

Ez esetben a Felemelkedés az egyedi emberi sors felismerése, a lélek lázadásának elengedése, beleilleszkedés az emberiség fejlődési útjába. Amikor idáig ér az ember, összekapcsolódik őseivel,  s ez által magával a Földdel.

A Felemelkedés Kapu 2013.09.09.-ig áll nyitva ebben az évben.

A Felemelkedés Kapuja ezután bezáródik egy időre, hogy megnyíljon mögötte a Hazatérés Kapu. Az útjára egykor elküldött utazót emeli haza ez a fényszövevény.

Az Utazó leteszi jelmezét, az álruháit, amely segítette őt belesimulni a világokba, leadja a sors pecséteket, a tanító hologramokat, és végre önmaga lehet. Visszakapja azt a formát, amit leginkább szeret. A világában, ahová megszületett, alkotni kezdhet már úgy, hogy nem kell takargatnia kilétét. Elindul a folyamat, amelynek során azzá válik, aki mindig is volt álruhák nélkül.

A világban legnehezebb még jelenleg is a külvilágnak való megfelelési kényszeresség, vagy az ez ellen való lázadás felismerése. A legjobb módszer , hogy fel ismerjük, hol tartunk, egy belső bizonyosság, mely szerint

„Bár a külvilág nem ért, de én tudom, mit fogok megalkotni a világomban, hogy szebb legyen az én munkálkodásomtól. Tudom, hogy ez így van jól.”

Ez már feltételezi a léleknek önmagába vetett Hitét, mely mindazoknak sajátossága volt, kik e világba oly változást hoztak el, amely elmozdította világ kerekét a változás irányába.

Mindenkinek van kijavítanivalója sorsában. A családban való létezésében, a testéhez való viszonyulásában, a külvilágnak való megfeleléseiben. Az elmúlt évek egyértelmű jeleket küldtek a változásokhoz. Lehet, valaki egyre többet alszik, sokszor kiesnek gondolatok az agyából. Őnekik a túlgondolkodott viselkedésükön kell változtatni, többet kell a belső világukban tartózkodniuk, meditálniuk. Sokaknak be kell hozni több év elmaradását. Ott lehetnek fizikai tüneteket, amelyek pontosan jelzik a területet, ahol hibás érzelmi vagy gondolati minták torzítják el a testet. A láb problémával küzdők a cselekvés szintjén maradtak el a sorsukban megírtaktól. A kar problémával küzdők még a múlt foglyai. A hormonális problémák a túlzottan kibillent egyensúlyt jelölik, a sorsban megjelölt idő előtti bevállalásokat, amire a test és a lélek még nem volt felkészült.

És ami mindezt átfogja, átkarolja és óvja, egy Anyai minta, a 13 HoldNővér ereje, kik átszövik fénylő gyöngyszemeikkel  az emberek sorsát. A Gyöngyszemek elvesznek a birtokló, féltékeny  érzelmektől, és az ember elé gördülnek saját sorsuk felismerésekor, helyes megoldó kulcsok meglelésekor. Minden gyöngyszemhez egy kérés kapcsolódhat, amely más irányba tereli a sorsot. És ez kérés bármi lehet.

A 13 HoldNővér visszatért, és megidéztek egy időszakot a világ hajnalából, ahol még a hatalom és a halál nem pusztított, minden és mindenki azt tette és úgy élt, ami Ő saját maga volt. Minden és mindenki a maga helyén alkotott, halál nem szabdalta és gyógyította a lélek sérüléseit. A HoldNővérek újraébresztették az emberek lelkében a vágyat, csupán meg kell lelni ezt halk hangot a zajongó külvilág ricsajában.